Kiemelt Támogatók 2011:


Esztergom Város Diáksportjáért Egyesület
Párkányi Városi Művelődési Központ
Esztergomi Futóművek
Médiatámogatók 2011:
Támogatók 2011:
Kirchhoff
Párkányi Vadas Termálfürdő
Dr. Szerencsés László
Kroki Papír Kreatív
Ficak Szertár és Sportbolt
Esztergomi Rendőrkapitányság, Párkányi Rendőrség
Esztergom Városi Polgárőr Egyesület
Gran Camping
http://www.grancamping-fortanex.hu/
Rugby Klub Hotel
Arany Sarok Ékszerház
Ettore Fagyizó, Dankó Galéria, All in Music Pub
Start Squash Klub, Gran Tenisz Klub, Zaki Zug
"CSAO KITTY" Bazár, KatiFoto,
Árkád Édességbolt, Bodó Tímea kozmetikus
Karácsonyi Bolt, Pizza Casa Luigi,
Vágvölgyi Ajándékbolt, Krea Alkotók Boltja
Uniqa Biztosító, Budmill Sportbolt
toplaser.hu

Mária Valéria Hídfutás története:
A Mária Valéria Hídfutást a híd újraépülésének évében, 2001-ben rendezték meg első alkalommal Esztergom és Párkány között, azóta minden évben szeptember utolsó szombatja a futás népszerűsítésének és a testvérvárosi kapcsolatok ápolásának jegyében telik, mely nemcsak a város diákseregét, de egyre több szülőt, rokont és amatőr sportolót is megmozgat. A 10. Hídfutáson 2004 sportoló vett részt.
Mária Valéria Híd története:
A hidat Feketeházy János tervezte, és 1893-ban a Cathry Szaléz hídépítő cég kezdte építeni, miután az érsek lemondott a vámszedési jogáról. Az eredeti, öt nyílású,
Első újjáépítés:
1919-ben a párkányi oldalon lévő szélső nyílást légionáriusok lerombolták, ám ezt 1927-re kijavították. Másodszor 1944. december 26-án a visszavonuló német csapatok a három középső nyílást felrobbantották. A második rombolás nyomai több mint fél évszázadig láthatók voltak.
Második újjáépítés :
Először 1964-ben ült össze a Magyar-Csehszlovák Közlekedési Albizottság, hogy megvitassa a híd jövőjét, de sem ekkor, sem az 1987-ig lefolytatott számos tárgyaláson nem született döntés az újjáépítésről. Az 1980-as évek közepén civil kezdeményezésre létrehozták Esztergomban és Párkányban is a Hídbizottságot. Évtizedes munka után sikerült elnyerni az uniós Phare-program támogatását. 1998-ban jött létre miniszteri szintű megállapodás, és végül 1999. szeptember 16-án megszületett a híd újjáépítéséről és a kapcsolódó létesítmények megépítéséről szóló kormányközi megállapodás. A beruházás 19,4 millió euróba került. Ebből a hídépítés 12 millió eurót tett ki, a többi pénz a felhajtó- és bekötőutak építésére, és a vámházra ment el. Felvetődött, hogy megváltoztatják a híd nevét „Barátság” hídra, hogy a híd neve ne utaljon az Osztrák–Magyar Monarchia-beli időkre, de végül az ötletet elvetették.
Az építkezés 2000 októberében kezdődött. A két épségben megmaradt parti nyílást felújították, a felrobbantott hármat újra gyártották. Az eredeti 7,2 méteres űrszelvényt az új előírások szerint 9,5 méterre emelték a szlovák fél kérésére. Az új híd ívesebb lett a korábbinál, így azonban vasúti forgalom lebonyolítására nem alkalmas. (A hidat azért építették ívesre, mert még nem volt tisztázott a Bős–nagymarosi vízlépcső ügye). Ekkor alkalmazták először azt a technikát, amely segítségével a hídelemeket a parton szerelték össze, majd uszályokon szállították a helyszínre, és hidraulikával emelték helyére egy órai munkával. Az utolsó – 603 tonnás – ív 2001. július 27-én került a helyére. Az elkészült hidat 2001. október 11-én adta át Mikuláą Dzurinda szlovák és Orbán Viktor magyar miniszterelnök, valamint Günter Verheugen, akkori EU-bővítési biztos. Ez volt az utoljára újjáépített híd Európában, amelyet még a második világháborúban robbantottak fel.
Forrás: A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
